Hírek
Nem mindenki szerint van fantázia egy négyszázas bobberben, pedig egy tisztességes kipufogóval ott van bugi ezekben az indokolatlanul lapos, nagyvárosi brawlerekben. A Benelli saját változata az 500 köbcenti körüli, belépőszintű darabok jellemzően költséghatékonyságra felhúzott modelljeitől teljesen eltér. Először is ott van a motorblokk: hiába van jól bevált sorkettesekkel rogyásig az anyacég raktára, a Leoncino Bobber 400 az unalomig ismételt 48 lóerős kéthengeresek helyett egy ~35 lóerős, 60 fokos V2-vel mutatkozik be, ráadásul hengerenként a szokásostól eltérően nem kettő, hanem egy vezérműtengellyel.
Kétkerekű atomtöltet kategóriában jelentett be két újdonságot a Yamaha, miután a rendszámozható R1-et a folyamatosan szigorodó károsanyag-kibocsátási előírások miatt 2025-ben kivezetik az európai kínálatból (Yamaha Gábor szerint jövőre azért az alapváltozatért még be lehet csettegni a szalonba és lesz rajta rendszám is). A gyártó 200 lóerős, literes sportmotorjával most éppen az történik, ami korábban az R6-tal. Megvásárolható marad, de közúti forgalomba innentől már nem lehet helyezni. Mármint Európában. És ha közúti forgalomba már úgysem kerülhet, a Yamaha lepucolt róla mindent, ami pályafelhasználás során zavaró vagy felesleges lenne, valamint elnevezte R1 Race-nek.
Ritkán szoktam motorozás közben teljesen megfeledkezni magamról – eleve mindenkit azzal nyugtatok, hogy két keréken azért biztonságos, mert sokkal fókuszáltabban működök rajta, mint egy autó ülésében tespedve, folyamatosan figyelem a veszélyeket, mindig pontosan érzem, mi történik velem, és biztos, hogy véletlenül sem nyomkodom rajta a telefont a piros lámpánál. Ehhez képest a Tracer 9 GT+ úgy megbabonázott, hogy kilométerek elteltével, az autópályán vettem észre magam, hogy közeledek a 130-hoz, és nincs lehajtva a bukóm állrésze, mert annyira nem érzem rajta a sebességet. Szóval ilyen az, amikor tényleg van szélvédelem egy motoron.
Egy árva szót nem beszélek németül, de amikor a svájci újságíró leszállt a ZX-4RR-ről a calafati versenypályán és néhány mondat dojcse spráhe között, mint egy boldog medve, keblére ölelte a németországi Kawasaki marketing igazgatóját, na azt azért azt hiszem, hogy maradéktalanul megértettem.
2020 óta létezik, de én csak most találkoztam vele először: a BMW R18-at én nem is motornak, inkább két keréken guruló múzeumnak hívnám. Ha elcsattogott volna mellettem OT-rendszámmal a városban, valószínűleg nem kapom fel a fejem, hogy itt valami trükk van, és élőben is nagyon alaposan kell nézni, hogy feltűnjön a ledet rejtő indexbúra, és az ABS-vezeték a fékcső mellett. De itt bizony minden más ódon: tokától bokáig egy egyenessel meghúzható felső vázcső, gigantikus méretű nyomórudas, légolajos hűtésű boxer, mindenhol króm, és pont ízlésesen régies díszítés mindenhol.