Hírek
Nem mindenki szerint van fantázia egy négyszázas bobberben, pedig egy tisztességes kipufogóval ott van bugi ezekben az indokolatlanul lapos, nagyvárosi brawlerekben. A Benelli saját változata az 500 köbcenti körüli, belépőszintű darabok jellemzően költséghatékonyságra felhúzott modelljeitől teljesen eltér. Először is ott van a motorblokk: hiába van jól bevált sorkettesekkel rogyásig az anyacég raktára, a Leoncino Bobber 400 az unalomig ismételt 48 lóerős kéthengeresek helyett egy ~35 lóerős, 60 fokos V2-vel mutatkozik be, ráadásul hengerenként a szokásostól eltérően nem kettő, hanem egy vezérműtengellyel.
Kétkerekű atomtöltet kategóriában jelentett be két újdonságot a Yamaha, miután a rendszámozható R1-et a folyamatosan szigorodó károsanyag-kibocsátási előírások miatt 2025-ben kivezetik az európai kínálatból (Yamaha Gábor szerint jövőre azért az alapváltozatért még be lehet csettegni a szalonba és lesz rajta rendszám is). A gyártó 200 lóerős, literes sportmotorjával most éppen az történik, ami korábban az R6-tal. Megvásárolható marad, de közúti forgalomba innentől már nem lehet helyezni. Mármint Európában. És ha közúti forgalomba már úgysem kerülhet, a Yamaha lepucolt róla mindent, ami pályafelhasználás során zavaró vagy felesleges lenne, valamint elnevezte R1 Race-nek.
Ritkán szoktam motorozás közben teljesen megfeledkezni magamról – eleve mindenkit azzal nyugtatok, hogy két keréken azért biztonságos, mert sokkal fókuszáltabban működök rajta, mint egy autó ülésében tespedve, folyamatosan figyelem a veszélyeket, mindig pontosan érzem, mi történik velem, és biztos, hogy véletlenül sem nyomkodom rajta a telefont a piros lámpánál. Ehhez képest a Tracer 9 GT+ úgy megbabonázott, hogy kilométerek elteltével, az autópályán vettem észre magam, hogy közeledek a 130-hoz, és nincs lehajtva a bukóm állrésze, mert annyira nem érzem rajta a sebességet. Szóval ilyen az, amikor tényleg van szélvédelem egy motoron.
Egy árva szót nem beszélek németül, de amikor a svájci újságíró leszállt a ZX-4RR-ről a calafati versenypályán és néhány mondat dojcse spráhe között, mint egy boldog medve, keblére ölelte a németországi Kawasaki marketing igazgatóját, na azt azért azt hiszem, hogy maradéktalanul megértettem.
2020 óta létezik, de én csak most találkoztam vele először: a BMW R18-at én nem is motornak, inkább két keréken guruló múzeumnak hívnám. Ha elcsattogott volna mellettem OT-rendszámmal a városban, valószínűleg nem kapom fel a fejem, hogy itt valami trükk van, és élőben is nagyon alaposan kell nézni, hogy feltűnjön a ledet rejtő indexbúra, és az ABS-vezeték a fékcső mellett. De itt bizony minden más ódon: tokától bokáig egy egyenessel meghúzható felső vázcső, gigantikus méretű nyomórudas, légolajos hűtésű boxer, mindenhol króm, és pont ízlésesen régies díszítés mindenhol.
Egy hétig a Honda Dax volt a humorszűrőm. Aki egy szánalmas, értelmetlen, de ahhoz képest legalább drága motort lát benne, és egy pillanatra sem érti meg benne a poént, annak meg sem próbáltam elmagyarázni, vigye arrébb a negatív energiáit. Viszont az emberek többségének leesett, sőt, a motorozás iránt kevésbé érdeklődő cimboráim is azonnal megkérdezték, hogy hogy kell ezzel menni, és már rá is akartak pattanni egy körre. Csakhogy ez csapda!
Mondhatjuk, hogy az MV Agusta nem spórolta el az idei EICMA-t, az olasz gyártó ugyanis bár nem állít ki, ekkorra időzítette a két Lucky Explorer túraenduró szériaérett változatának bemutatóját, amelyek mellett egy igen kívánatos café racert is odapakoltak. Igaz, a 921 S egyelőre csak tanulmány, de nem voltak restek új vázat és friss blokkot fejleszteni hozzá.
Ekkora pálfordulást én még nem éltem át egy motoron. Először egy igazi biciklinek tűnt a CB300R, érezhetően könnyű, de mellé elég gyenge gép, kicsit lötyögős váltókarral, gyenge szélvédelemmel, jó külsővel, elfogadható áron – nagyjából ennyi lett volna a cikk, ha csak a reptéri gyorsforgalmin, a rakparton, meg a Szentendrei úton próbáltam volna ki, ami nagyjából a Honda képviseletétől a szerkesztőségünkig tartó tengelyt jelenti. Aztán elkezdtem vele együtt élni.
Kerek perec megmondták, ez azoknak szól, akik nagyon tudnak motorozni, és pontos elképzelésük van arról, hogy mindezt mivel művelnék. Nem is nagyon tudok vitatkozni, tényleg nem a kezdők motorja, nem praktikus, nem gazdaságos, nem sokoldalú, inkább ezek ellenkezője. Nehéz is mellette érvelni, de valahol ez a lényeg: aki már sokat látott, azt nem kell győzködni, pontosan tudja magától is.
Járt utat a járatlanra ne cseréld, szól a bölcs, kissé elcsépelt és sokak által örökérvényűnek hitt mondás, amely időről időre azért megdől. A motorgyártásban leginkább a progresszivitás és az észszerűség jegyében vállalják a hagyományok bravúros felrúgását, és úgy tűnik, az utóbbi időben a Ducati ebben is élen jár.